4. rész

"Amy szemszöge"
Vacsora után felmentem a szobámba, kidőltem az ágyon, és csak néztem ki a fejemből. Végig futott rajtam minden, ami ma történt. Hihetetlen. De nem...nem szabad...2. napja vagyok itt, nem lehet...Annyi féle érzés van bennem.
Ekkor kopogás hallatszott.
- Amy... - nyitott be félénken. Ki más lehetne az, ha nem Adam?!
- Mondd. - ültem fel az ágy szélére.
- Sajnálom a ma történteket. Nem szabadott volna.
- Szerintem sem. De... - ekkor mély levegőt vettem, s az ajtó felé indultam, majd Adam előtt megálltam.
- De? - nézett kérdően. Nem néztem rá, csak a földet bámultam.
- De én... - kezdtem bele a mondatomba, majd belenéztem szemeibe. - Szeretlek. - nyögtem ki végül. Pár másodperces csend lett. Sírás kerülgetett. Megölelt, de nem viszonoztam. Megfogta a kezem és az ágy felé vezetett, maj leültünk.
- Tudod mi a helyzet? - kérdezte, miközben átkarolt.
- Tudom. Szeretlek és valamiért nem érzem jogosnak, hogy együtt legyünk. - mondtam a választ.
- De miért?
- Nem tudom. Nem ismerek rajtatok kívül senkit, és új vagyok itt. Nem szabad. Nem... - mondtam, bár én se értettem igazán, hogy miről beszélek.
- Szeretlek. Ez a helyzet. - vette le kezét a vállamról.
"Adam szemszöge"
Gyönyörű lány, szeretem. Nem tudom mit tegyek. Soha nem éreztem még így, csak egyszer... Nicole volt az első lány az életemben...
"visszaemlékezés":
- Jajj a pici Adam belezúgott Nicole McKeey-be...semmi esélyed lúzer!- csúfolt Scott a suli legmenőbb sráca.
- Scott hagyjad már!- jött Nicole -Nekem is bejön Adam... Mi lesz? Engem is kicsúfolsz?
Ekkor csendben elment Scott, majd Nicole felém fordult.
- Féltékeny? - kérdeztem.
- Persze. Régóta bejövök neki. - nevetett, de hirtelen komollyá változott. - Ez így nem mehet tovább. Szakítanunk kell. - egy szó nem jött ki ezután a számon. Végignéztem ahogy megülel és elsétál. Vége. 2 év így zárul le.

Ilyen nem lehet mégegyszer!
- Igazad van. Ezt nem lehet egyenlőre. Sajnálom. - mondtam, és kisétáltam Amy szobájából.