Reggel arra ébredtem, hogy Joe bácsi hangosan kiabálja, hogy kész a reggeli. Felültem az ágyamban, majd körülnéztem. Doboz doboz hátán...Felöltöztem, és megfésülködtem, amikor kopogást hallottam az ajtómon.
- Igen? - kiáltottam.
- Bejöhetek? - Adam hangját hallottam. Hirtelen annyira izgatott lettem, gyorsan megigazítottam a coffomat, aztán rohantam is ajtót nyitni.
- Szia! - köszöntem neki lelkesen.
- Jó reggelt! Milyen volt az első éjszaka itt? - kérdezte kedvesen.
- Egész jó. Nyugalom volt. És... - lenéztem a földre, kissé elszégyelve magam, majd visszanéztem Adamre. - sajnálom a tegnapi viselkedésemet.
- Semmi baj, megértem; nem akartad ezt az egészet. Majd megszereted itt. Jó lesz, hidd el! - mosolygott rám, majd én is egy enyhe mosollyal viszonoztam.
- Remélem. - válaszoltam halkabban.
- Na gyere, elhűl a reggeli! - legyintett, majd elfordult. Követtem.
Leérve köszöntöttem apát és Joe bácsit. Apuék természetesen direkt Adam mellé ültettek. Tisztára zavarban voltam...
- Na, fiam, milyen munkát találtál ki Amynek? - kérdezte Joe bácsi Adamtől.
- Arra gondoltam segíthetne az állatok körül. - nézett rám egy enyhe nevetéssel Adam. Elég furcsán néztem vissza rá. - Reggeli után kezdhetjük is.
"Na szuper...de...legalább együtt lehetek egy kicsit Adammel, megismerhetem. Ezért, csak is ezért viselem el... - gondoltam magamban."
- Köszönöm a reggelit! - álltam fel tányéromat fogva az asztaltól.
- Mehetünk? - nézett rám Adam.
- Menjünk. - mondtam. Miután kiértünk az ajtón, és az istálló felé közeledtünk Adam beszélni kezdett:
- Vannak kecskék, malacok, juhok, tyúkok, lovak. A nyerges az itt van. - mutatott az istálló melletti kis faházra. - Mindehová ki lesz írva, hogy mikor, és mennyit kell enni adni nekik. Ezeket kötelezően tartsd be kérlek! Lovakat reggel, és lovaglás előtt kell alaposan átpucolni.
"Adam szemszöge."
Amynek megmutattam, hogy mit hogy kell, most rajta a sor. Kíváncsi leszek. Elfordultam, és megsimogattam fekete lovam, Sarah orrát. A következő másodpercben arra eszméltem fel, hogy hatalmas csörrenés.
- Istenem! - szólt Amy. - A nadrágom! - fogta fejét.
- Jaj Amy, szokj hozzá. - nevettem. - Mi történt?
- Elbotlottam abban a vasdarabban. - válaszolta Amy.
- Hát igen. Egyszer már én is. Délután leorvosolom onnan.
- Annyira sajnálom! - nézett szét, és csak a földön szőnyegként szétszóródott zabot látta.
- Hagyjad, előfordul! - nyúltam a vödörért. - Idehoznád a seprűt?
- Persze. - állt fel Amy, magt leporolva. Néztem, ahogy kisétált az istállóból.
Nem reménytelen a helyzet...és...azt hiszem jóban leszünk. Szép, kedves, talán még okos is.
- Tessék, itt van! - nyújtotta a seprűt.
- Összeseprem, ott a lapát, rakd vissza a vödörbe. Aztán csinálok újat. - mondtam.
Mire végeztünk, és megmutattam mindent Amynek már ébédidő lett. Indultunk befelé. Vicces lány ő, csak ezt a kényességét kell elfelejtenie, és hozzászoknia a yortoni élethez. Majd belejön.
- Na, hogy ment gyerekek? - kérdezte Kevin bácsi.
- Valahogy ment, nem csinálta rosszul! - nevettem, majd ránéztem.
- Üljetek le, és merjetek magatoknak. - mondta apa.
- Gyere Amy. - néztem vissza a még ajtóban álló lányra.
Ebéd közben csend volt, amíg Amy meg nem szólalt.
- Arra gondoltam, hogy megtanulhatnék lovagolni. - nézett sorjában mindenkire.
- Ez nagyszerű ötlet! - örvendezett apa. - Kevin? Mit szólsz?
- Részemről rendben. - mondta.
- Mit szólnál Amy, ha Adam tanítana meg Sarah-n? - kérdezte apa, majd meglepődötten néztem rá.
- Hát ha neki nem gond. - mondta.
- Hát... - gondolkoztam el. - Ha szeretnéd, akkor igen.
- Köszönöm! - lelkendezett Amy, épp hogy visszafogta magát, hogy ne öleljen meg.
- Holnap kezdhetjük! - mondtam.
 |
| Sarah, Adam lova. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése