Másnap kimentünk Amy-vel az istálóba. Meg akar tanulni lovagolni, akkor megtanítom.
- Amy! Ő Sarah! Vele fogsz tanulni- néztem a hátam mögé, ahol a lány állt. Éppen a telefonján pötyögött, majd hirtelen csinált egy fotót rólam és a lovamról.
- Hé!- nevettem.
- Mi az? Kellenek az emlékek!- mosolyodott el és ránézett a képre- Remek kép! Ez lesz mostantól a kedvencem!
Amint a képet nézte a haja az arcába lógott, ajkai mosolyra húzódtak a napfény játszott szőke tincsein, sima bőrén. Meseszép!
- Amy...- nyeltem egy nagyot, szavaim hallknak tűntek, de Amy meghallotta és rámszegezte tekintetét. Alig bírtam beszélni.
- Igen Adam?
- Te...- majdnem kimondtam, hogy milyen gyönyörű, de végül nem mertem, ezért váltottam: - Mindegy. Kezdjük!
-Oké.- válasszolt.
Kivezettem Sarah-t, felnyergeltem Amy-nek, azután magamnak előkészítettem Amor-t a világosbarna lovat.
- Tanultál már valaha lovagolni?- kérdeztem reménykedve, hogy felülni fel tud.
- Igen.- mondta magabiztosan és felült a lóra. Meglepődtem, hogy milyen ügyesen felpattant. Már Sarah indulni akart, ezért gyors felültem Amorra és már el is indultunk.
//2 és fél óra múlva//
Amyvel elszórakoztunk. És alig párszor kényeskedett. Hmm...javul!
Megálltunk egy kis erdő mellett. Leültünk és beszélgetni kezdtünk.
- A lányokkal hogy állsz?- kérdezte félénken.
- Hú...nagyon sehogy...- a fájdalmas emlékekre elszomorodtam, ezért témát váltottam: - Veled mi van ilyen téren?
- Megcsalt. Az a szemét...de hagyjuk is, inkàbb ne beszéljünk róla!- valaki bántotta. Ha megtudom ki volt az...kinyírom!
- Adam. Miket beszélsz?! Mi van veled?! Te nem szereted a kényes nagyvárosi lányokat!- gondoltam magamban, de amint Ránéztem ez mind eltűnt belőlem. Nem tudom meddig, de pár perc biztos volt, amíg egymás szemébe néztünk, azután közeledett az arcunk egymás felé, már majdnem megcsókoltuk egymást, az ajkunk összeért, de eltávolodtunk mindketten. Kínos volt a helyzet, gondolom neki is, ezért felvetettem az ötletet, hogy menjünk vissza. Amy beleegyezett és visszaindultunk.
*Joe bácsi szemszöge*
Kevinnel néztünk ki az ablakon, amikor megláttuk visszafelé lovagolni a fiatalokat. Elmosolyodtunk és szerintem egyre gondoltunk: itt már van valami.
Sziasztok! :)
Itt a 3.rész...lehet kicsit másképp fogalmazok, mint tehetséges írótársam, Horse <33 ,de azért remélem tetszik! :D
Úgy tervezem, hogy tőlem legtöbbször Adam szemszögét olvashatjátok majd, de Amy és talán a többiek szemszögét is alkalmazni fogom.. ;)
Love, Julianna :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése