- Apa! Megjöttek! - kiabáltam.
- Hihetetlen hogy most komolyan kiköltözünk tanyára...istenem, hogyhogy fogom én kibírni... - gondoltam magamban.
- Apa, tényleg muszáj elmennünk? - kérdeztem.
- Igen kicsim.. Megtudod szokni. Nyár közepe van, jó suliba kerülsz.
- Chh...tanyán...soha nem fogok én ott...fújj...állatokat etetni...sáros minden..áhh. - ráztam a fejem.
- Hagyd abba Amy. Elég lesz! - szólt rám apa. Én csak a szemeimet forgattam.
- De apuu! Hogy fogok plázázni a csajokkal? - a barátnőim nagyon fontosak nekem. Szeretek velük lenni, a pasikat kibeszélni meg ilyenek.
- Amy! Most hagyd abba! Mindig csak vásárolsz meg pom-pom edzésekre jársz...ez így nem mehet tovább! Dolgozni fogsz és kész!- erre már nem tudtam mondani semmit, bele kell törődnöm.
- Hol fogunk lakni?- kérdeztem duzzogva.
-Az egyik barátomnál, Joe-nál. Jól fogod magad érezni, azután meg keresek egy jó kis házat. Megnyugodtál kincsem?- apa kedves volt és mégis csak az apám.
-Igen, de akkor menjünk már...mielőtt elérzékenyülök...-mondtam és apa vigyora után felmentem a csomagokért.
***
Az út hosszú volt, de nem beszélt se apa, se én. Még mindig haragudtam egy kicsit, de már nem tudtam mit tenni. Egyszer csak megálltunk egy nagy ház előtt, az udvaron egy istáló volt meg néhány ól.
- Kevin! Végre itt vagytok!- szaladt elénk Joe bácsi...hát igen, a jó öreg Joe bácsi- Amy mekkorát nőttél, amióta nem láttalak! Gyönyörű vagy!- ölelt meg. Teljesen elpirultam.
- Öreg cimborám!- köszönt apa Joe bácsinak- Jól vagytok? Adam?- várjunk csak! Ki az az Adam?!
- Mi jól vagyunk, gyertek be! Van mit megbeszélni.- Joe bácsi bekísért minket, megkínált inni-ennivalóval, majd elsorolta mik történtek vele...például, hogy a felesége elhagyta, mert nem bírta a tanyasi életet. Hmm...ebben van valami: szökés...
-Adam! Gyere le!- kiáltott fel, majd hallottuk, amint letrappol valaki a lépcsőn, aminek én pont háttal ültem, ezért nem láttam azt, aki lejött. De legyek őszinte? Nem is érdekelt.
-Jó napot Kevin bá'!- szólalt meg selymes és egyben mély hangon.
- Szerbusz Adam! Markos legény lettél...na meg milyen jóképű!- ennél a mondatnál apa meg Joe bácsi feltűnően rám néztek. Jajj de jó!
- Ismered Kevin lányát, Amy-t? Azt hiszem még nem találkoztatok...- mondta Joe bácsi. Kénytelen voltam ránézni Adamre, így lassan felálltam és a fiú felé fordultam. Barna haja fel volt zselézve, szemei csillogtak és aranyos mosolyától libabőrös lettem.
-Miket beszélek?! Nem akartam ide jönni! Nem kedvelem meg se Adamet, se senki mást!- gondoltam és póker arccal néztem Adamre.
-Szia. Adam vagyok- nyújtotta felém az egyik kezét kedvesen. Nem fogadtam el...nem adom meg magam!
-Csakhogy tudd! Nem akartam idejönni, apa kényszerített, megpróbáltam belenyugodni, de nem megy. Hagyjatok békén mindannyian!- elkezdtem sírni és kiszaladtam, nem tudtam hova megyek, de el akartam innen tünni. Reméltem, hogy ez csak egy rossz álom, de sajnos nem az volt. Magamra maradtam, mindenki ellenem volt, apával az élen.
*Adam szemszöge*
Megjött Kevin bácsi és a lánya, Amy. Nem gondoltam volna, hogy ennyire...ennyire...hisztis a lány, de mondjuk kicsit megértem: nem akar itt lenni, de muszály neki...
- Bocs fiúk! Nagyon nem akarta ezt, de elegem lett belőle!- magyarázta Kevin bá'.
- Nem gond! Adam menj utánna kérlek, mielőtt baja lesz!- mondta apa. Hát jó...keressük meg Miss.Hisztit!
Elindultam kifelé.
-Na merre mentél?- motyogtam halkan. Körbenéztem, sehol senki. Elindultam egyenesen, a legelő felé...valamiért azt éreztem ott lesz Amy és eltaláltam.
- Amy...- kezdtem bele, de nem engedte befejezni a mondatomat.
- Hagyj! Nem akarok itt lenni...-keservesen sírt és hát az én szívem meg nincs kőből, megsajnáltam. Leültem mellé a fűbe és nyugtatóan simogattam a hátát:
- Nyugodj meg! Ne sírj!
Rám nézett és abbahagyta a sírást.
- Ne haragudj! Én csak...- hirtelen felpattant, szabatkozni kezdett volna, de megráztam a fejem, jelezve: semmi baj.
- Menjük vissza! Apukád aggódik érted!- mosolyogtam biztatásként és elindultunk visszafelé.
Nem is olyan szörnyű banya, mint azt elsőnek hittem...de vicces lesz nézni ahogy bénázni fog munka közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése